Budai Polgár 2006 július
A Nagy Terv

Nagy terveket mindenki sző élete során, és szentül elhatározza, hogy meg is valósítja azokat. Jellemzően persze mindig közbejön valami, és egyre csak halogatjuk, hogy hozzáfogjunk nagyszabású álmaink megvalósításához. Szerencsére akadnak kivételek. Ilyen kivételes lány Takáts Mónika, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium jövőre végzős diákja, akinek szintén támadt egy ötlete, de ő nem hagyta annyiban.

- Öt évvel ezelőtt kezdődött a történet, amikor a Pataki Művelődési Központ újságjában, a Kőbánya News-ban írogattam. Mivel már akkor is érdekelt a környezetvédelem, elindítottam egy sorozatot Tanuljunk élni, gondolkodni zöldül címmel. A sorozat lényege az volt, hogy megpróbáltuk a gyerekek számára kézzel foghatóvá tenni a környezetvédelem kérdéseit. Az volt ugyanis a tapasztalatom, hogy gyerekkorban sok elkötelezett híve van a „zöld” gondolkodásnak, de a későbbiek során, amikor csak az ózonlyukról és a kihaló bálnákról hallanak, elveszítik érdeklődésüket, mert ezek számukra nem kézzel fogható dolgok. Nem érzik azt, hogy ők is tehetnének valamit a környezetükért. Ezt a problémát persze a felnőttek is érzékelik, és próbálnak is tenni ellene, de ez általában nem sikerül. Talán azért, mert a saját gondolataikat igyekeznek lefordítani gyereknyelvre. Mi egypár barátommal együtt úgy gondoltuk, hogy még elég közel állunk a gyerekkorhoz – és már nem túl távol a felnőttkortól -, talán szót tudunk érteni a kicsi gyerekekkel, a fiatalokkal és a felnőttekkel is.

- Mi az, amiről szeretnétek szót érteni mindenkivel?

- Egy indián mondás szerint, a Földet nem örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Sokszor tapasztalom, hogy a felnőttek csak egy-két generációval néznek előbbre, az már nem érdekli őket, hogy mi lesz az unokáik unokáinak életében. Én mindennemű földi életet tisztelek, nemcsak az embert vagy az állatokat, hanem a legapróbb létformát is. Ezt a sokszínűséget és gazdagságot szeretnénk megőrizni a jövő számára. Sok mindent tehetünk a környezetünkért, és mi éppen ezekről szeretnénk beszélgetni a gyerekekkel. Azt tervezzük, hogy ellátogatunk majd iskolákba az ország különböző részein, sőt a nyáron táborokat szeretnénk felkeresni, ahol lehetőségünk lenne ilyen beszélgetésekre.

- Tulajdonképpen egy klubról van szó?

- Nem egészen, a Magyar Biológiai Társaság keretében működünk Nagy Terv Ifjúsági Természet- és Környezetvédelmi Program néven. És itt szeretném külön kiemelni az Ökotárs alapítványt, akik a program beindításához az anyagi hátteret biztosították nekünk és hittek bennünk. Ez egy csapat, egy eszme köré szerveződött társaság. Mindenki nagyon lelkes, és szívből kiáll az ügy mellett. Az a célunk, hogy ne csak beszéljünk a természet- és környezetvédelemről, hanem valóban tegyünk is érte. Minden apró dolog számít. Az, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, vagy ha csöpög a csap, megjavítatjuk, hogy ne pazaroljuk feleslegesen a vizet, és még sorolhatnám.

- Kikből áll a csapat?

-Főleg fiatalokból, de nincs korhatár. Körülbelül negyven tagja van a programnak, közöttük határon túliak, valamint a Kutató Diákok Országos Szövetségének és a Diákújságírók Egyesületének tagjai is. Ha lehet, sokszor találkozunk személyesen, bár Interneten folyik a munka nagy része. Mindenki megtalálhat minket a www.nagyterv.hu honlapon.

Megjelent a Budai Polgár című II.ker újságban

2006.július