Naplózott szemétszedés
A Nagy Terv is bedobta magát

Mikor május 27-én, szombaton megérkeztünk az Élessarok parkolójába, nem akartunk hinni a szemünknek: vagy 10 teherautóval és rengeteg sárga mellénybe öltözött önkéntessel találtuk szembe magunkat.

Mikor a tömeg már egyre csak a nőtt, elindultunk a Terebesi utcán fölfelé – a bűz pár méter után fullasztóvá vált – de mi elszántak voltunk, és tovább küzdöttünk a szeméthegyek ellen.

Hihetetlen volt azt látni, hogy mennyi ember gyűlt össze azért, hogy valami jót tegyenek, valami jót a környezetükért, egy szebb világért. A közel három órás program alatt több tonna szemét gyűlt össze – a legtöbb ember piszkos, sáros, izzadságtól büdös, de büszke volt. Azt hiszem, úgy éreztük, megmutattuk, hogy igenis tehetünk valamit azért, hogy egy kicsit megszépítsük a világot. Hiszen ki ne tudna magának jobb programot szervezni szombat délelőttre, mint egy szemétszedés – főleg ha utána a negyedik emeletről szidhatja a szemetelő, a cigarettacsikket a kocsi ablakán kidobó embereket? Azonban arra, hogy vannak még kivételek, előttem állt a kézzelfogható, hús-vér példa.

Egészen eddig a napig én is úgy gondoltam, hogy az emberek ilyenek: ülnek a maguk szépen felépített rózsaszín világában, ahol semmi sem jó, semmi sem tökéletes- kivéve persze ő maguk. Viszont mikor megláttam a szemét ellen elszántan küzdő embereket – azt hiszem elkezdett megváltozni a véleményem.

Nem egyszerű szemétszedés volt ez – háború, lázadás, nem csak a szemét ellen, hanem azok ellen az elkényelmesedett emberek ellen, akik a negyedik emeletről akarják megváltani a világot. Nem csak az undorító szeméthegyekről és a cigarettacsikkekről van szó – a politikáról, a hétköznapokról, az állandóan elégedetlen emberekről a közértben, a hentesnél, a buszon.

Az adminisztráció után elkezdtük felmérni a terepet: mint kiderült, a NAPLÓ csapata mellett a Megasztár képviseletében Boogie, Palcsó Tomi és Puskás Peti jelent meg, de ott volt Galambos Lajos, Schobert Norbi, Rubint Réka, és kedves családjuk, és persze mi- a Nagy Terv.

A csapat úgy döntött – mivel ez a “harc” teljesen egybevág a mi elveinkkel – megmutatja magát a szemétszedésen.

“Ha a hároméves gyereknek megmagyarázza a mamája, hogy nem szabad a szemetet ledobni a földre, akkor az megérti és legközelebb már elviszi a szemetesbe. Aztán legközelebb felvenné a földről azt amit ott talál és nem érti, hogy miért szólnak rá, hogy hagyja ott, pedig ő azt tanulta, hogy a szemétnek a szemetesben a helye. Innen már egyenes út vezet oda, hogy felnövekedve elfogadja, hogy az emberek szemetelnek és a szeme se rebben, eszébe se jut felemelni a szavát ellene és a megoldást másoktól várja. Úgy gondolja, hogy csak a saját tulajdonát képező dolgokért tartozik felelősséggel, vagyis amit pénzért megvásárolt és ami ezen kívül van, azért a társadalom, a hivatal, a felelősök és ő nem. Bár otthonról nyugodtan kritizálhatja a munkájukat és állandóan elégedetlenkedhet velük, valójában kívülállónak érzi magát. Pedig a Föld, a természet a miénk és a mi felelősségünk, hogy milyen sorsa lesz.”

Miután mindenki kellőképpen elfáradt, az összegyűlt “hadsereg” együtt állított fel egy táblát a Terebesi utca sarkán, arra kérve az arra járókat, hogy vigyázzanak – ne csak – erre a területre, hogy egyhamar ne kelljen újabb háborút indítani.

Ditty