A Nagy Terv

Az én Földem, az én jövőm, vigyázok rá!

Fél három körül, a megnyitó előtt egy órával érkezem a helyszínre, a Természettudományi Múzeumba, hátha segíthetek valamit a készülődésben. Nos, tennivaló akadt bőven: mikor odaértem, mindenfelé “Nagy Terv” feliratú pólóba öltözött lelkes fiatalok pakoltak és rohangáltak: arcukon izgalommal vegyes várakozás tükröződött.

Innen indultak…

“A Nagy Terv gondolata kb. 2 éve született meg, egy iskolai pályázatra. Miután minden ismerősömnek meséltem az ötletemről, írtam egy toborzólevelet, amit szétküldtem a négy égtáj felé. Első körben kb. 40 jelentkező akadt a szervezésre, akik közül persze rögtön kiesett az a pár ember, aki megijedt a komolyabb munkától. Ma kb. 20-30 emberrel dolgozom együtt, a csapat egyik fele a honlap szerkesztésével foglalkozik, míg a többiek feladata a cikkírás, szervezkedés.” – nyilatkozta Takáts Mónika, a Nagy Terv kitalálója, elindítója, és fő ötletgazdája; körülötte a lelkes és elszánt fiatalok kérdezgetik folyamatosan, hogy mit hová tegyenek, hogyan csináljanak ezt vagy azt.

A Múzeum kis termének falán körben különböző rajzok vannak kiakasztva: a Nagy Terv logópályázatára beérkezett művek. A pályázat lényege egy, a mozgalom elveit hűen bemutató figura tervezése volt. A beérkezett művek közül a legjobb 15 sorozat lett kiállítva – volt köztük csiga, sün, sárkány, de a kedvenc Tódor, a manó volt, amit Szeberényi Júlia tervezett.

Fél óra múlva a helyszín kezd egy kiállításhoz hasonlítani: eltűnnek a reklámzacskók, ugyanakkor előkerül a vendégkönyv, és megjelennek az első vendégek. Pontban fél négykor pedig megérkezik Dr. Persányi Miklós, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, aki szemmel láthatóan kíváncsian várja, mi fog kisülni ebből.

Az emberek elhelyezkednek, a kis terem bejárata előtt összezsúfolódott tömegben vakuk villognak, körben újságírók állnak diktafonnal és jegyzetfüzettel a kezükben. Mikor levegőt már alig lehet kapni, Matskási István, a Természettudományi Múzeum igazgatója pedig köszönti a riportereket, fotósokat, pályázókat, és persze a Nagy Terv tagjait.

Mónika a miniszter és az igazgató között áll. Elnézve őt eszembe jut az a másfél évvel ezelőtti jelenet, amikor először álltunk egymással szemben. “Takáts Mónika vagyok, és meg akarom váltani a világot!” – jelentette ki akkor, mikor a Nagy Terv még valóban csak egy terv volt. Elindította saját rovatát a Bányanyúz című X. kerületi diáklapban “Zöld sarok, zöld sorok” címmel. Több évig szórakoztatta olvasóit környezetvédelmi írásaival, mikor megunta a szónoklást, és elszántan kezdte gyűjteni maga köré az egyre növekvő csapatot. Ma pedig itt áll előttem, és a saját elképzeléseiről beszél.

“Ez a nap a bizonyíték arra, hogy valami olyasmi van készülőben, amire szüksége van a világnak! A Nagy Terv tagjai tudják azt, hogy a világ olyan, amilyenné mi magunk tesszük. És mi szebbé akarjuk tenni a világot!”

A Tervről dióhéjban

A Nagy Terv célja egy olyan internetes oldal és szervezet létrehozása, ami elsősorban a gyerekek, fiatalok környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseire ad választ, és segít megtenni a gyerekeknek az első lépéseket azon az úton, ami egy szebb, jobb, tisztább világhoz vezet.
A végső céljuk pedig az, hogy egy minél átfogóbb nevelési és gondolkodási módot terjesszenek ki – a gyerekektől elindulva a felnőttekre is hatni akarnak. Céljaikat nem ajtókon dörömbölve és éhségsztrájkokat kezdeményezve akarják elérni, hanem szép szavakkal és kérésekkel, mindenki számára érthető módon.

Mára a mozgalomnak a Magyar Biológiai Társaság biztosít intézményi hátteret; aKöznevelés, a Természetbúvár, a Magyar Távirati Iroda, a Budapest-, és a Petőfi rádiópedig egyaránt érdeklődött már irántuk. Kiállításaikat és kezdeményezéseiket több szponzoráló cég támogatja – mint például az Ökotárs Alapítvány, akiktől pályázat útján nagyobb összeget nyertek el és így nyílt lehetőségük ennek a kiállításnak a megrendezésére.

Neveljünk együtt felnőtteket!

Dr. Persányi Miklós a kiállítás megnyitóján kefejtette véleményét a csapat munkájáról, tevékenységéről, elveiről: “A felnőttek – minket is beleértve – rászorulnak a nevelésre, mert nem tartjuk tiszteletben a ma gyerekeit, és azt, ami azoké, akik még meg se születtek. A gyerekek, a fiatalok mindig közelebb álltak a fontos dolgok megértéséhez -a Nagy Terv egy olyan mozgalom, amit nem felnőttek találnak ki, és nem felnőttek akarják a gyerekek nyelvére lefordítani. Sok sikert kívánok ahhoz, hogy a Nagy Terv valóra válhasson, és hamar egy Nagy Valóság lehessen!”

Mi is sok sikert kívánunk ehhez!

Barna Judit – 15 éves diákújságíró

2006. május. 20.